Régen írtam ide. Nem volt időm, de főként kedvem ebben a vészterhes időszakban időről időre kifejezni az elégedetlenségemet a jelenünkkel kapcsolatban. Csak szép csendben kijártam a meccsekre, hogy hol csendesebben, hol hangosabban bíztassam a csapatot.
15 hónapja még a kiesésnél is rosszabb dolog fenyegetett. A megszűnés. Ezt őszintén mondom képtelen lettem volna még felfogni is, nemhogy beletörődni. Aztán elkezdődött egy lassú konszolidáció, amely legalább esélyt adott a további létezésre. Eddig jó, gondoltam, de innen bizony fejlődni kéne, méghozzá rohamléptekben. Nos, azt hiszem az kijelenthető, hogy ez elmaradt. Már egy éve, amikor véleményem szerint jóval erősebb volt a keretünk, mint manapság, elképesztő mázlisorozattal értünk oda az EL-t jelentő 3. helyre. Aztán a játékosok egy része is úgy gondolta, hogy az EL-ben - még az átigazolási időszakban - letesz valamit a pályára, hátha el tud igazolni innen. Már azokra értem, akik maradtak, mert az a két ember, akinek esze volt a játékhoz már régen máshol volt ebben az időben. (Kell-e mondanom, hogy kikre gondolok? ) A maradék ész viszont egy aalesundi tragikus 5 percnek köszönhetően dobhatta sutba az álmait. Meg is látszott ez már a folytatáson. Akaratgyenge, nemtörődöm, figyelmetlen, sőt unott focit mutatott be a társaság. Prukner nem tudott úrrá lenni egy ilyen szintű káoszon, és (jogosan) távozott. Eddigre már magunk mögött tudtuk a fennállásunk óta bemutatott legrosszabb bajnoki rajtot. Rögzítsük: A Ferencváros hosszú fordulókon keresztül a kiesés ellen küzdött. Roppant fájdalmas ezt leírni, de a történeti hűségért kötelező volt. Az egyetlen pozitívum az őszben a lila majmok 3:0-s legyőzése volt. A vezetőség eddigre már kinevezte Détárit edzőnek, aki ellen magam is ágáltam, mert az olcsósága mellett semmi pozitívum nem mutatkozott mellette. Így a bajnokság vége előtt egy meccsel, azt gondolom, hogy akkor igazam volt, hogy nem ő a jó választás. Persze nincs könnyű dolga, hiszen a játszó játékosoktól "megszabadított" kerettel nem könnyű eredményesnek lenni, azonban mégsem védhető a szakmai munkája teljes egészében ezzel. Sőt részben sem.
A csapatnak Döme uralkodása alatt gyakorlatilag nincs taktikája, a cseréket rendszeresen elszúrja. Ígérete ellenére nem játszatja a fiatalokat még a tét nélküli meccseken sem, inkább ragaszkodik a formán kívüli Rósához, Liszteshez, miközben Batik ott ül a padon. Somalia korai sérülése is sújtotta a csapatot, mert bár aranyos srác - személy szerint nagyon csípem -, de ő sem egy meccseldöntő játékos, de legalább egy taktikai fegyver. Véleményem szerint az egész tavaszunk rá épült. A száguldásaira, hogy majd szétfutja az ellenfél védelmét, és így lehet meccseket nyerni. Sajnálatos tény, hogy korán letaglózta egy sintér és emiatt ő kiesett a játékból. De kérdem én, egy NB1-es csapatnak nincs az ilyen esetre egy (urambocsá' két-három) másik taktikai variációja, amivel meccseket tud hozni? Ez kérem a szakmai dilettantizmus csúcsa. És most persze lehet azzal jönni, hogy a gazdasági helyzetünk milyen, nincs pénzünk bla-bla, de az edző dolga ilyen esetben is hitet adni a játékosoknak, fanatizálni őket, és ütőképes taktikát tenni a pályára. A mi edzőnk ezekből egyiket sem volt képes megvalósítani, de ordenáré nyilatkozataival a Club rossz hírét keltette nem egy esetben tavasszal. Számszerűsítsünk. A bajnokság vége előtt egy meccsek csapatunk rekordszámú 13 vereséggel a 10. helyen szerénykedik. De ami még ennél is fájóbb, hogy a hazai mérlegünk (és ez már nem fog változni, hiszen az utolsó meccset Pakson játsszuk) alapján simán kiesnénk. Igen, a csapat az idén idegenben biztosította be a bennmaradást. (Húúúú, de rossz volt ezt leírni is.) Számszerűen: 15 meccsből 4 győzelem, 5 döntetlen és 6 vereség. 13-13-as gólarány. 15 meccsből 4-en voltunk képesek nyerni hazai pályán, és kevesebb, mint 1(!!!) gólt rúgtunk mérkőzésenként. Jogos a kérdés, hogy ez Fradi? Ez egy patinás, nagy hagyományokkal rendelkező, első osztályú gárda? Nem, az én szememben ez riadt és sánta nyuszik gyülekezete, akiket egy szamár próbál győzelemre vezetni.
Itt viszont meg kell állni egy pillanatra, és a vezetőség felelősségét is taglalni nem csak ez ügyben. Elismerem, hogy a vezetőségnek nincs könnyű dolga, hiszen roppant nehéz gazdasági helyzetet örökölt, és közben legalább annyi történt, hogy ha állami segítséggel is, de visszakerült az ingatlan, működik a csapat, és talán az adósságok is lassacskán fogynak. Eddig talán rendben is lenne, de elhangzott pár kijelentés, néhány ígéret, amit szeretnék számon kérni az aktuális vezetésen. Ilyen például az a Berki ügy kapcsán tett kijelentése, hogy nyilvánossá teszik az átvilágítás eredményeit. Történt ilyen? Én nem láttam. Az új stadion ügye is mély hallgatásba merült egy ideje, pedig március végén az ankéton bizony elhangzott olyan kijelentés, hogy áprilisban a kormány elé kerül az ügy, és májusban az országgyűlés is megszavazza majd. Június végére pedig már kiírt közbeszerzési pályázat lesz. Khmmmm... Lehetne még sorolni néhány dolgot, de nem teszem, mert nem akarnék a jelenleginél is nagyobb feszkót gerjeszteni. Meg természetesen a fejemhez lehetne vágni, hogyha ez így nem jó, akkor hozzak egy zsák pénzt, és csináljam jobban. Természetesen ezt nem tudom megtenni, de arra azért felhívnám a figyelmet, hogy főként ilyen előzményekkel, mint amik nálunk voltak/vannak, hogy a felelőtlen ígérgetés felér egy nyaktilóval. Ráadásul semmi szükség rá. Azt gondolom, hogy a többségünk már igencsak nagykisfiú (vagy nagykislány), és megértjük - főként az előzmények tudatában -, hogyha valami csak lassabban vagy máshogy megy, mint kéne.
És akkor itt az írás végén térjünk vissza a szakmai munka és a vezetőség kapcsolatára. Mindenek előtt szeretném kifejteni, hogy az állandóság híve vagyok. De nem a mindenáron véghezvitté. Döme szerződéshosszabbítása pedig ilyen dolog. Világosan látszik, hogy amióta itt van a csapatnál a teljesítményünk 50% alatti. Ez a szám egy Fradistának több, mint egy tökön rúgás. Ez felfoghatatlan, ez elfogadhatatlan! Egy ilyen szakmai stábbal tilos szerződést hosszabbítani. Az, hogy ez mégis megtörtént, nem a jó irányt mutatja. Ígérgetések megint vannak a nyári átigazolásokkal kapcsolatban, de az idén először megfogadtam, hogy nem veszek elővételben bérletet. Megvárom mi realizálódik az újabb szép mondatokból. Hosszú éveken, sőt évtizedeken át támogattam a csapatot, sokszor nem csak a bérlet árával, hanem jóval többel is. Most lett elég a felelőtlen ígérgetésekből és a szakmai dilettantizmusból. Mondhatnám úgy is, hogy hátranéztem végre, hogy tollas-e a hátam. Nem volt az. Bérletvásárlás akkor lesz, ha végre csapat is lesz. Sok sikert hozzá a vezetőségnek és a szakmai stábnak. (No meg jómagamnak!)
A csapatnak Döme uralkodása alatt gyakorlatilag nincs taktikája, a cseréket rendszeresen elszúrja. Ígérete ellenére nem játszatja a fiatalokat még a tét nélküli meccseken sem, inkább ragaszkodik a formán kívüli Rósához, Liszteshez, miközben Batik ott ül a padon. Somalia korai sérülése is sújtotta a csapatot, mert bár aranyos srác - személy szerint nagyon csípem -, de ő sem egy meccseldöntő játékos, de legalább egy taktikai fegyver. Véleményem szerint az egész tavaszunk rá épült. A száguldásaira, hogy majd szétfutja az ellenfél védelmét, és így lehet meccseket nyerni. Sajnálatos tény, hogy korán letaglózta egy sintér és emiatt ő kiesett a játékból. De kérdem én, egy NB1-es csapatnak nincs az ilyen esetre egy (urambocsá' két-három) másik taktikai variációja, amivel meccseket tud hozni? Ez kérem a szakmai dilettantizmus csúcsa. És most persze lehet azzal jönni, hogy a gazdasági helyzetünk milyen, nincs pénzünk bla-bla, de az edző dolga ilyen esetben is hitet adni a játékosoknak, fanatizálni őket, és ütőképes taktikát tenni a pályára. A mi edzőnk ezekből egyiket sem volt képes megvalósítani, de ordenáré nyilatkozataival a Club rossz hírét keltette nem egy esetben tavasszal. Számszerűsítsünk. A bajnokság vége előtt egy meccsek csapatunk rekordszámú 13 vereséggel a 10. helyen szerénykedik. De ami még ennél is fájóbb, hogy a hazai mérlegünk (és ez már nem fog változni, hiszen az utolsó meccset Pakson játsszuk) alapján simán kiesnénk. Igen, a csapat az idén idegenben biztosította be a bennmaradást. (Húúúú, de rossz volt ezt leírni is.) Számszerűen: 15 meccsből 4 győzelem, 5 döntetlen és 6 vereség. 13-13-as gólarány. 15 meccsből 4-en voltunk képesek nyerni hazai pályán, és kevesebb, mint 1(!!!) gólt rúgtunk mérkőzésenként. Jogos a kérdés, hogy ez Fradi? Ez egy patinás, nagy hagyományokkal rendelkező, első osztályú gárda? Nem, az én szememben ez riadt és sánta nyuszik gyülekezete, akiket egy szamár próbál győzelemre vezetni.
Itt viszont meg kell állni egy pillanatra, és a vezetőség felelősségét is taglalni nem csak ez ügyben. Elismerem, hogy a vezetőségnek nincs könnyű dolga, hiszen roppant nehéz gazdasági helyzetet örökölt, és közben legalább annyi történt, hogy ha állami segítséggel is, de visszakerült az ingatlan, működik a csapat, és talán az adósságok is lassacskán fogynak. Eddig talán rendben is lenne, de elhangzott pár kijelentés, néhány ígéret, amit szeretnék számon kérni az aktuális vezetésen. Ilyen például az a Berki ügy kapcsán tett kijelentése, hogy nyilvánossá teszik az átvilágítás eredményeit. Történt ilyen? Én nem láttam. Az új stadion ügye is mély hallgatásba merült egy ideje, pedig március végén az ankéton bizony elhangzott olyan kijelentés, hogy áprilisban a kormány elé kerül az ügy, és májusban az országgyűlés is megszavazza majd. Június végére pedig már kiírt közbeszerzési pályázat lesz. Khmmmm... Lehetne még sorolni néhány dolgot, de nem teszem, mert nem akarnék a jelenleginél is nagyobb feszkót gerjeszteni. Meg természetesen a fejemhez lehetne vágni, hogyha ez így nem jó, akkor hozzak egy zsák pénzt, és csináljam jobban. Természetesen ezt nem tudom megtenni, de arra azért felhívnám a figyelmet, hogy főként ilyen előzményekkel, mint amik nálunk voltak/vannak, hogy a felelőtlen ígérgetés felér egy nyaktilóval. Ráadásul semmi szükség rá. Azt gondolom, hogy a többségünk már igencsak nagykisfiú (vagy nagykislány), és megértjük - főként az előzmények tudatában -, hogyha valami csak lassabban vagy máshogy megy, mint kéne.
És akkor itt az írás végén térjünk vissza a szakmai munka és a vezetőség kapcsolatára. Mindenek előtt szeretném kifejteni, hogy az állandóság híve vagyok. De nem a mindenáron véghezvitté. Döme szerződéshosszabbítása pedig ilyen dolog. Világosan látszik, hogy amióta itt van a csapatnál a teljesítményünk 50% alatti. Ez a szám egy Fradistának több, mint egy tökön rúgás. Ez felfoghatatlan, ez elfogadhatatlan! Egy ilyen szakmai stábbal tilos szerződést hosszabbítani. Az, hogy ez mégis megtörtént, nem a jó irányt mutatja. Ígérgetések megint vannak a nyári átigazolásokkal kapcsolatban, de az idén először megfogadtam, hogy nem veszek elővételben bérletet. Megvárom mi realizálódik az újabb szép mondatokból. Hosszú éveken, sőt évtizedeken át támogattam a csapatot, sokszor nem csak a bérlet árával, hanem jóval többel is. Most lett elég a felelőtlen ígérgetésekből és a szakmai dilettantizmusból. Mondhatnám úgy is, hogy hátranéztem végre, hogy tollas-e a hátam. Nem volt az. Bérletvásárlás akkor lesz, ha végre csapat is lesz. Sok sikert hozzá a vezetőségnek és a szakmai stábnak. (No meg jómagamnak!)
