Ambivalens érzések - avagy szubjektív őszértékelés

Rég nem írtam, és mivel elég sok dolog összegyűlt bennem, gondoltam virtuálisan pennát ragadok, és szavakba öntöm a gondolataimat, s egyfajta őszértékelést készítek.

Kezdjük is rögtön a kommunikációs kérdésekkel, hisz a tegnapi - újabb - "bohózat" kapcsán elég aktuális. Mi is történt? Több angol sajtóorgánum (pl. The Guardian) lehozta, hogy Craig Shortot véglegesítették szeretett klubunk vezetőedzői pozíciójában. A klubvezetés azon nyomban kiadott egy közleményt, melyet a Pepsifoci le is hozott, miszerint álljon meg a lakodalom, majd este lesz a témában tájékoztatás. Nem követtem, hogy lett-e, hisz azért a The Guardian nem egy Sun (a magyar Blikk angol megfelelője), ergo nem nagyon szoktak kacsákat lehozni, így tényként kezeltem az adott információt.
Több szempontból nem értem, miért követ el a vezetőség ilyen szarvashibákat - immáron sokadszor. Mindannyian emlékezhetünk, hogy a Dragóner-ügy idején a kommunikációért felelős személy az origonak küldte el a Berki Krisztián felé íródott levelét (epic fail), s most ez az eset. Nem tudom, hogy a Press Association felé az angolok küldték-e a kommünikét, vagy a magyarországi vezetés? Ha előbbiek, akkor felvetődik a kérdés, hogy nem szólnak az itthoni embereiknek, hogy "Hé, ti ott, megküldjük a jó brit sajtónak, hogy Short marad az edző"? Ez elég sajnálatos, hogy a klub magyar vezetése nem tudja, mit dönt a tulajdonos? De van az a lehetőség, hogy szóltak. Ezen verzió esetében pedig a magyarjaink (Berki Krisztián, Szokai Marci) miért nem léptek, és küldték el azon nyomban az MTI felé a hírt? Vagy legalább a mérvadó sportoldalaknak (NS, Pepsifoci, NB1.hu)?
Nem tudom, melyik verzió állja meg a helyét. Anno, mikor személyesen találkoztam Berkiékkel, szóba kerültek a Zrt. dolgai, és többek közt elismerték, hogy igen erős elmaradásban vannak a kommunikáció területén az elégségesnek minősíthető szinttől. Ismét kérdések hada: Humánerőforrás-problémák? Nem bírják? Vegyenek fel embert rá. Több olyan médiaszakember van, aki fradista és a szakmáját is érti. De nem is kell feltétlen médiaszakembernek lenni ahhoz, hogy az ember ép ésszel végiggondolja, mikor mit kell kommunikálni. Mert dicséretes, hogy Angliában eljuttatják egy sajtóügynökséghez, no de kérem, a Ferencvárosi Torna Club magyar klub, a magyar embereket érdekli elsősorban, mi hír is a háza táján, nem a derék szigetlakókat!
Konklúzió: ezen a téren jelentős változásokra van szükség, mert tarthatatlan a szó szerint fejetlenség, ami most jellemzi az állapotot. Szubjektív leszek, és kaphatok érte negatív kommenteket, de úgy gondolom, Berkiék alapvetően értenek ahhoz, amit csinálnak, legtöbbször jól is csinálják - a korábbi dolgok, pl. Davison-kérdés pedig szerintem Robinsonhoz köthetők -, azonban a management "karcsú" létszámban a Ferencvárost érintő feladatokhoz. És itt nem a futballszakmáról van szó, hanem a mindennapi élet dolgairól ugyebár. Kiváncsi leszek, kiket is küldenek most a McCabe-birodalomból, milyen szakemberek is lesznek, mert ránk fér az erősítés - ezen a téren is.

Nos, akkor térjünk át Short kinevezésére, hisz a kommunikációs gubanc is ezzel kapcsolódóan történt. Short nem rossz edző, és persze ezt nem abból a 7 pont miatt gondolom, amit megszerzett, hisz hosszú távú következtetések nem vonhatók le pár meccs alapján. Lipcsei Peti nyilatkozta valamelyik nap a Nemzeti Sportnak (ebben azért nem vagyok biztos, hogy ott olvastam), hogy Bobby és Craig közt ég és föld a különbség, a volt hátvéd foglalkozásain végre ismét úgy érzi, hogy igazi edzésen van, van taktikai elképzelés, van pörgés, hajtja a játékosokat, és sokkal jobb a csapatszellem. Dicséretes.
Természetesen a tavaszi eredmények fogják véglegesen minősíteni a fiatal angol szakembert, de nem feltétlen érzem úgy, hogy pálcát kellene törnünk felette már előre azért, mert még nem volt komoly edzői tapasztalata. Anno Nyíl sem úgy ült le a kispadra, hogy mondjuk Dalnoki Jenő szakmai tudásával és tapasztalatával rendelkezett a fejében. Az alternatívák, akik pörögtek a pletykák során (Sivic, Matthaus, Egervári) valamilyen okból biztos, hogy ugyanígy megosztották volna a szurkolókat, hisz a szerb a nem épp 'imádott' Kecskemét edzője volt ugye, a német 'gigasztár' inkább marketingember, mint sziklaszilárd szakvezető, Egervári pedig jó szakember, de valahogy nem tudom elképzelni, mint a Fradi vezetőedzője. Úgy vélem, a kardinális kérdés jelenleg nem az edző személye, egyrészt, mert a verdikt megvan, Short a végleges - akit jó döntésnek tartok -, másrészről pedig a fő probléma a játékoskeret gyengeségében rejlik jelenleg.

Térjünk is át erre a pontra. Nagyon nagy létszámú keret állt az ősszel a klub rendelkezésére, azonban bebizonyosodott, hogy legtöbbjük egyszerűen nem ütötte meg a Ferencváros, de még egy mezei NB1-es csapat szintjét sem. Hogy ez kinél pszichés okokból(nem bírja a Fradival járó nyomást), kinél pedig futballtudás hiányából fakadóan, az tulajdonképpen lényegtelen, hisz a szeretett klubunk nem a Máltai Szeretetszolgálat, és nem is az angolkisasszonyok nevelőintézete, ide harcos, érett, felkészült játékosok kellenek. Senkivel semmi bajom, nem bántom a srácokat, hisz nem nézem ki senkiből, hogy dafke szarul játszanának, de jó páran - remélhetőleg - nem lesznek a keret tagjai a januári felkészüléskor, vagy ha igen, az NB3-as csapatnál veszik őket számításba. És nem kizárólag a légiósokról beszélek, igen sok hazánkfia, saját utánpótlásból érkező játékosunk sem nyújtott emlékezetest, sőt...
Hogy kiket kellene igazolni? Repkednek a nevek: Bajzát, Csizmadia, Tímár stb. Nem tudok véleményt formálni. Bajzátot a stílusa miatt nem kedvelem, Csizmadia is a hááááát kategóriába esik nálam, Tímárt meg ugye láttuk focizni a Fradiban, nem hiszem, hogy annyival jobb lenne most. Halmosira azt mondanám, hogy na, ez már jó, de ő hülye lesz hazajönni, Torghelle 'Büdösbunkó' Sándorról meg hallani sem akarok. Lényegében az elvárásom, hogy jöjjön több olyan spíler, aki nem feltétlen az itthoni 'sztárok' közül való, legyen kevésbé ismert, legyen ezáltal tán olcsóbb is, mert ugye ha mi vásárolunk, akkor egyből ugrik az ár (mindenki minket akar lehúzni), de akik jönnek, azok dögöljenek meg a pályán, hajtsanak a bírói hármas sípszóig, akarjanak, küzdjenek, és természetesen ne sírjon a labda, ha náluk van. Nem nagy elvárások, ugye?
Fradista vagyok, mindig is az voltam. Tavaszra is elmegyek, és megveszem a bérletet, hisz ezt megtettem az NB2-ben is, nem eredményfüggő, hogy kijárok-e, szeretem-e a csapatot, még ha bosszankodom is sok esetben. Hisz ahogy a Tanúban is hallhattuk: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a MIÉNK!

Hajrá Fradi!