A tegnapi örökrangadót beárnyékolta egy pénteki tragikus esemény... Elhunyt Varga Zoli. A meccs előtt a székháznál gyertyagyújtással adóztunk. Apróság, de sajnos már csak ez minden, amit tehetünk... Koromból adódóan labdarúgó pályafutását csak könyvekből, elmesélésekből ismerem, az utóbbi 15 év az ami személyes tapasztalatként is megmaradt. Az nyilvánvaló volt így is számomra, hogy különleges adottságokkal rendelkezett. Ismerősöm, aki focizott Vele még a múlt héten is áradozott Róla, hogy minden labdájának szeme van, minden labdaérintése élményszámba megy. Ő egy zseni volt a félkegyelműek között itt a hazai futballtársadalmunkban! De nem úgy, mint ahogy a mondás szól a félszeműről és a vakokról... Ő tényleg egy zseni volt. Egy meg nem értett zseni és a hazai labdarúgás elitje meg, hát tényleg még egy elégséges szintet se üt meg... Én nagyon bíztam benne hogy egyszer még látom Őt a Ferencváros utánpótlásánál dolgozni (sajnos hosszú évek során a sérelmei miatt egyre távolodott ennek lehetősége). Nagy kincs lett volna Ő ott, mert a kicsiknek még meg lehet tanítani, hogy miként tartsák a lábfejüket, hogy érjenek a labdához, hogy első érintésre átvágják a védőjüket, de a "szárjainknál" ez már veszett fejsze nyele... Pénteken egy leírhatatlan veszteség érte a Magyar labdarúgást. Nem csak a Ferencváros gyásza ez.
Nyugodj békében Zoli!!!
És végezetül egyik cimborám soraival zárnám a bejegyzést:
1945-ben, Újév napján látta meg a napvilágot, a Fejér megyei Válon.
Magyarországon csak a Ferencvárosban játszott. (Külföldi csapatainál, például az Ajaxnál, az Aberdeennél és a Hertánál is bálvány lett.)
Magyar bajnok, kupadöntős, VVK-győztes, 12 válogatott mérkőzésén két gólt szerzett, olimpiai bajnoki címet és Eb bronzérmet nyert.
És ha nem lett volna az a másik zöld nyolcas (Kocsis Sándor), ő lett volna minden idők legjobb labdarúgója...
Nyugodj békében, Zoli! Isten Veled!
Túl erős lesz már az az Égi Fradi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése